Amióta pandémia hallgatok... csendben élek

 

Amióta pandémia hallgatok

 

Börtönbe zárt elme

Néha börtönbe zárt test

Beismerés, hogy kicsit rosszabb minden

Van ugyan WC papír

Víz

Hummusz

Terasz

Élet

Egészség

De az elme a börtönben nehezen viselve

Vergődik és az örömöt nem éli meg

A szomorúságot nem nyeli le

A könnyeit mérgébe vetve

Vergődik

kétezerhuszonegy-nullaháromtizenegy

hova lett a másfél éved

Amiben börtönbe zárt test-lélek

Átformálta az életed

Fájni vagy, jobbnak jobb

De utánam maradt egy felhő por

Egy bensőbb kor

Fensőbbkor

Rád esik a felhő pont

 

Arcáról egy kendőt bont

Ilyen ez mást mondani nem lehet

Sajnálom az összes gyereket

Sajnálom magamat

Sajnálom a szenvedést be nem ismerőket

én is legtöbbször vidáman vergődök

de a mélyben fortyog az élet moraja

Bármikor jöhet egy újabb [hullámja] pandémia

Békélj meg

Alig lehet

Álmodni sem merek

Lelked mikor már, hogy szabadon mehet?

Örökké?

Csendben élek