A nem várt fordulat - a tékozló gyermek hazatért

Már elég régen írtam ide, mert már el vagyok szakadva a blogolásra való motivációtól. De képzeljétek, eltelt öt év és 2018 márciusában szedtem a sátorfámat és kerek 5 év után magam mögött hagytam Hollandiát és az amszterdami toronyszobámat. Majd talán egyszer bele megyek, hogy miért is döntöttem így, de ez nem olyan kérdés amit könnyen meg tudnék válaszolni és egy nagyon nehéz szülés volt - legalább egy éven keresztül rohamokban eszembe jutott, aztán az egyik ilyen rohamból egyszercsak költöztetők szervezése lett és onnantól akkor eldőlt a dolog.

Keszthelyi látkép, magyaros építészet?

Na most itt vagyok már 8 hónapja, ejha, ez a 9. hónap, nem is gondoltam bele. Eddig teljesen a rózsaszín ködben úsztam. Azonnal vissza illeszkedtem, barátokkal mentem ide és oda. Az egész nyaram egy merő szórakozás volt, bulik, fesztiválok, Duna parti fröccsözések. Teljesen belemerültem, hogy milyen csodállatos itthon. Persze ehhez kellett, hogy anyagilag megtehessem. De 5 év gürizés után, jobb ha elengedi magát kicsit az ember lánya.

Azonban most kezdtem megfigyelni - ahogy elkezdtem komolyan dolgokkal foglalkozni, mint ügyintézés, munka stb - hogy mennyire nem vagyok képben, hogy mi a helyzet itthon. Újra olvastam a A nyugatra vándorlás nagy tévhit gyűjteménye című bejegyzésem és csak ámultam, mert most semmi ilyen nagy következtetésekre nem mernék jutni. Nem látom át az emberek anyagi helyzetét, hogy mennyiből lehet megélni, mennyit kéne keresni. Ami történik egyelőre, az a bosszankodás, hogy nem olyan flottul mennek a dolgok mint Hollandiában...

De aztán tudjátok mire jövök mindig rá? Hogy szeretünk panaszkodni, hogy milyen rossz itt Magyarországon. De elfelejtük szerintem globálisan nézni ezt a dolgot. Magyarország Europa része, és még a szélén éldegélő nemzetek életszívonala is magasabb mint a világ nagy átlaga.

Csak telefonon tudok időpontot kérni a háziorvoshoz és online nem is? Felháborító. Máshol meg nincs is orvos. Legalábbis arra biztos nincs, hogy megnézze milyen kis kiütés van a paranoid lelkedet csomagoló testeden.

Voltam egy előadáson ahol elmondták, hogyha több mint kb 20-25 ezer euró az éves bevételed, akkor a világ leggazdagabb 5%-hoz tartozol. Igen, ez kb havi 600 000 HUF-t jelent, ami valljuk be itt azért egész felsőkategóriás életvitel - de azért nem is Beverly Hills luxus. Ezt a kb 2000 EUR havi összeget meg nyugaton azért nem nagy szám előkeríteni. Persze tudom, hogy Mo-n vannak akik 40 ezerből tengetik életüket és elég kellemetlen is ez a dolog. És igazságtalan az élet. De vannak a világon akik havi 30 dollárból élnek. És hát ha így nézem ezeket az arányokat, akkor az a sejtésem, hogy elég sokan. 5%! Leggazdagabb 5%! Na ezen én meglepődtem.

Persze úgy érzem, jobban utána kéne néznem, hogyan is vannak ezekn a statisztikák a világban. De kíváncsian várom esetlegesen a világlátottak és tájékozottak véleményét?! Én is voltam erre-arra, láttam szegénységet is. De na... nyomjátok a kommenteket.