A haza vezető út az idegösszeomlás pszihoanalízisével van kikövezve...

A konyhában állok és az előbb ránéztem a falon édesanyám képére, ahogy tésztát gyúr a karácsonyi flódnihoz. Eszembe jutott, ahogy vegetáriánus indiait készít 24-én estére a Govinda szakácskönyvből ebben a konyhában a régi családi házunk eszközeivel és mindannyian kiskuktákká válunk (kivéve én, mert Hollandiából hazatérve olyan fáradt vagyok, hogy ilyenkor csak alszom a nappaliban). Kitesszük az ikeás szétszedhető asztalt a kertész utcai kuckós nappali közepére, mindenhonnan székeket húzunk elő és összegyűlik a szabdzsi köré a család. A tíz éve elvált szüleim, a testvéreim, a nagymamám. Furcsa karácsony? Keresztény ünnep, zsidó süti, indiai étel, és a géneinkben hordozott ezerféle etnikum és kultúrális kavalkád amit az ezernyi felmenőnktől kaptunk. A zenét nem tudom felidézni, de van az is, és lehet cigány zene, magyar népzene vagy francia nyelven karácsonyi dalok. Ajándékot nem biztos, hogy adunk, ki ahogy érzi, de nem kötelező.

És boldog vagyok. Ezek a gyökereim és bárhova megyek a világban, a lelkemben ezek velem lesznek.

Kis Kata Linda képe

Hollandiában is találtam magamnak helyet, boldogságot, világot, barátokat, élvezeteket. De valami mély hiány volt végig bennem. És a húgom tavaly nyáron azt mondta: Sári, helyre állt a világ rendje, hogy te is itt vagy.

De akkor még visszamentem. Olyan volt ez mint egy szakítás. Az öt éves kapcsolatom Hollandiával elérkezett arra a pontra, amikor csak a közös múlt tart minket össze, de már nincs energiánk dolgozni a közös jövőn. Úgyhogy összerámoltam a látszólag tökéletes életem - munka egy világhírű startupnál, barátok, tökéletesen berendezett toronyszoba és bevetődtem a magyar valóságba.

Illetve a magyar delíriumba, mert jött a féktelen bulizás. Be kellett hozni pár évet az itthoni fesztiválokból. Nem mintha kint nem buliztam volna, de kimaradtam egy fejlődési szakaszból amikor megtalálod a helyed a szubkultúrák között ilyen félig felnőtt fejjel. Bár a végeredmény az lett, hogy nem tartozom egyik szubkultúrához se. Magamhoz tartozom. A szeretteimhez tartozom. És a barátaimhoz is tartozom. Ők az én szubkultúrám. A szívem választotta szubkultúra.

De még mindig nem értem, miért jöttél haza? Azért mert megtanultam a belső késztetésekre, érzésekre, a szívemre, lelkemre hallgatni. Követni a megérzéseimet. Magamat. És ezek azt mondták, hogy gyere. És többre nincs is szükség. Eldobtam a pozitívum-negatívum exceleket amik mentén előtte még azt is eldöntöttem, hogy kivel randizzak a több jelentkező közül. Megtanultam tudni, hogy mit is akarok igazán. Ami az volt, hogy MERNI azt csinálni amit SZERETNÉK.

Ehhez kellett egy óriási pofon egy pszihózis/idegösszeomlás/burnout (valamelyik vagy ezek kombinációja, a diagnózisom pszihotikus epizód) keretén belül, ez tavaly nyáron történt. Már évek óta jártam pszihológushoz, de egyszerre egy nagy robbanás szerű élménnyel kellett megértenem, hogy miről is beszélt eddig nekem a világ. És aztán átálltam a pszichiáterre. Egy nagyon, nagyon, nagyon jó pszichiáterre.

Hogy mi a pszihózis? Röviden egy néha fájdalmas, néha kellemes, de potenciálisan ön és közveszélyes (én ez nem voltam) idegi állapot, ahol elveszted a kapcsolatot a valósággal és nehezedre esik az alapvető túlélési tevékenységekkel foglalkozni (evés, ivás, alvás, űrítés). Kicsit megkavarodik a fejedben a dopamin, szerotonin stb és hát pl Van Gogh képeiről süt a pszihózis, én olvastam is valahol, hogy ettől "szenvedett" a festő (bár az is lehet, hogy jól érezte magát...). A pszihózis teljesen 'normális' emberekkel is megtörténhet egyedi esetként az életükben, és van amikor meg a része egy súlyosabb betegségnek (skizofrénia pl).

A holland szerelmem (a barátnőim által 'shitstorm' aka szarhurrikánként ismeretes szexőrült) azt mondta, mikor elmondtam neki, hogy bezuhantam: "You haven't learned to listen to your soul. Start doing that. Take the pain. Let it be good for something. Instead of healing it with rotten blisters. Die. Die totally. And rise like a phoenix." Magyarul: nem tanultál meg a lelkedre hallgatni. Kezd el. Fogadd be a fájdalmat. Legyen valami haszna. Ahelyett, hogy rohadó sebekkel meggyógyítod (a lelked). Halj meg. Halj meg teljesen. És éledj újra mint egy főnix madár.

És hát igaza volt. Ez volt, ez lett, így történt. Főnix madár lettem és nagyon boldog vagyok. Sok munka van előttem és utánam. De jó úton haladok, az én utanom. Lehet szorongásra hajlamos vagyok és van mögöttem ez a dili, de megtanultam magamat kezelni.

Azért írom ezt le így nyíltan, mert a tegnapi házbuliban elkaptam egy beszélgetést, ami elgondolkoztatott. Arról volt szó, hogy annyira felgyorsult és nehezen emészthető a mai világ, a jövő szakmája a pszihológia, és mindenki megkattan egyszer. Hát ebben nagyon egyet értek. Lehet nem fog megkattanni mindenki. De nagyon nagy kihívásokkal teli az a rengeteg impulzus ami manapság ér egy embert. Ne gondoljátok, hogy szégyen pszihológushoz vagy pszihiáterhez járni. Feldolgozni, megemészteni dolgokat. Megérteni magadat. Nem fognak semmit sem rádkényszeríteni. És az sem szégyen, ha nem akarsz pszihológushoz menni. Vannak mindenféle módszerek.

Például van aki a minimalista élethez fordul, kitakarít minden felesleges eszközt és tárgyat az életéből, hogy ne ingereljék túl. Van aki life coach-hoz megy. Van aki jóga retreat-re. Vagy fest, ír, barkácsol stb. Valamit mindenki csinál, hogy dolgozzon a boldogságán és a lét elviselhetőségén, - és ez nem szégyen. Az egyetlen potenciálisan rossz dolog, az a sok alkohol és drog amivel megpróbáljuk elviselhetővé tenni az életet. Azért mondom, hogy potenciálisan és sok mert szerintem nincsen baj a szórakozással és lazulással, a tudatunk és élményeink spektrumának tágításával (igen a drogok... ha nem rendszeresen csinálod). De ha külső eszközökkel eltompítjuk az érzékszerveinket, hogy ne kelljen törődni azzal ami bennünk dúl, akkor vissza fog nyalni a fagyi. Egyszer mindenki robban valamilyen formában, vagy lehet elviszi a gyomorrák a sok idegtől... Arról nem is beszélve, hogyha képes az agyad a stimulánsok segítségével boldogsághormont termelni, akkor hidd el, hogy képes "egészségesebb" módszerekkel is, csak melósabb. Pl sport vagy szerelem. Ha valaki szerelmes, akkor az agyában ugyanazok a neurotranszmitterek reagálnak mintha egyszerre lenne bekokózva és MDMA-zva.

Persze csináljon mindenki, amit akar (nyilván valahol az együttélés keretein belül, hogy másoknak nem ártok stb). De nem kell szégyellni semmit. Légy boldog. Találd meg az utadat. Merj hibázni. Merj kérdezni. Ne bújj bele a magyaros szégyentől való félelem köntösbe. Csináld. Ne csináld. Néha ne csinálj semmit. Néha mindent. Vagy legyen egyensúly. T ö k   m i n d e g y. Az életet úgysem lehet megfogni és a kontrollunkba venni, de legalább érdemes élvezni. Szeresd saját magadat. És akkor tudsz igazán boldog egyensúlyban lenni a körülötted lévőkkel. És merj tenni. Ne várj a sült galambra.

Köszönöm, hogy idáig elolvastad.