És a nyugat védelmében

Na most nagy porfelleg és csinnadratta tört ki a legutóbbi bejegyzésem körül (a nyugatra vándorlás nagy tévhitgyűjteménye), amit akkor irtam mikor már felmérgesített a sok hülyeség amit hallottam, meg nekem is kicsit elegem volt a nehézségekből. Érdekes olvasni a kommenteket és nézni a számokat, hogy a békés cikkenkénti 30-(ha nagyon izgi) 200 oldalmegjelenités után több, mint 7000 ember olvasta el ezt a cikket... (5 nap alatt). Bár egyébként a témában a kettővel korábbi cikk (Cigarettafüst - minden úgy száll el) szerintem sokkal jobb és szebb, de hát a közönség szavazott.

Lényegében kiegészítést szeretnék a témakörhöz irni, nagyon nehéz volt a bejegyzés írásakor tömöríteni az egésszel kapcsolatos gondolataim és végül csak a fő vonulatokra szorítkoztam, de félre értés ne essék - én úgy gondolom, hogy nagyon jól döntöttem, hogy kijöttem. De valószínű Hollandia az nagyon durván az élen van élhetőség szempontjából: kedves emberek, tiszta városok, rendezett házak, ízléses dolgok, jó tömegközlekedés, mindenhol bicikliút, kedves ügyintézők, jóindulatú önkormányzatisok ésatöbbi ésatöbbi.

Viszont mivel intenzív életet éltem otthon, ezért persze, hogy hiányzik és úgy érzem, hogy áldozatot hoztam, és nehezemre esik itt újra kialakítani - de ez legyen csak az én problémám. És emellett pedig nem megyek el csukott szemmel az egész problémakör sokszínűsége mellett, hogy hányféle - honnan jövő ember és milyen helyzetek vannak. Szal erről szól a dolog. Meg, hogy ne irigykedjenek meg gyökérkedjenek az emberek. A kommentelők között Dávid irt egy kisebb regényt, az ő története megérne egy külön blogbejegyzést nem is kommentet, mert igen - ezt igy kell csinálni és akkor menni fog. Szal erre IS akartam felhívni a figyelmet a cikkben. Meg a többi dologra. Szóval szerintem vegyen mindenki példát Dávidról. Kommentek között el lehet olvasni.