minden ami ugyanolyan és mégis változik

újra itthon. vagy most mi is az itthon? gyakorlatilag lebegek két otthon között. sehova sem vagyok igazán odakötve és mindkét helyhez van kötődésem. az első pár hónap ellenkezése és nehézsége után már kényelmesen mozgok Hollandiában. megtalálom a dolgokat, ismerem a tömegközlekedést, a biciklizési szokásokat, mit melyik boltban, merre jó futni, hol van park, hol van tó. szal már az általános bizonyosság és ismerem-a-dolgokat-érzés kialakulóban van, mégha nincs is emlékem minden kis kavicsról az út szélén. de már meg tudom mutatni, hogy igen és akkor itt erre és ott vannak a fák amik virágba borultak, hogy rózsaszínnek tűnnek. Hollandia meseország, hatalmas kert.

ma érkeztem meg Budapestre, hát ill tegnap gyakorlatilag este 7-8 fele. odaát kivételesen elképesztően nyári idő volt napsütés 20 fok felett, napsütés több napja ráadásul az a durva.

a reptéren felszálltam a 200E buszra és elindultam bele az átállásba. szemléltem az embereket, mitől másak, de mégis milyen ismerős. néztem őket és úgy éreztem, ismerem milyenek, el tudom képzelni az életüket.

aztán elkezdett feljönni az a nagyfuraérzés, hogy mindennel kapcsolatban érzel valamit.

nem arra a fajta érzésre, ami inkább érzékelés gondolok, amivel befogadod, ha valami szép és jó és örülsz neki (reakció). hanem, hogy nem is lehet leírni. otthon? de közben mégis már most vannak, amik hiányoznak, amiket megszoktam ott.

kívülálló lettem. kívülálló, szemlélőnek érzem magam. itt ez a sok régi, zsigerből ismert dolog és mégis más. mert máshogy nézek rá.

annyira új szemem lett, hogy fényképezőmet folyton kattintgatni kellett volna, de nem vettem észre időben, hogy máshogy nézek rá a kis apróságokra és ezt a nézetet kéne megörökíteni. a kendős nénit a buszmegállóban a márkafeliratospólós unokájával, ahogy ülnek egy fa alatt a padon.

mindenesetre most leragad a szemem az álmosságtól.