természetfeletti események

na most ez mint olyan, mindig viszonyítás kérdése, ugye, hogy kinek mi a természetes. tegnap előtt délután sütött a nap és elkezdett 8 fok köré emelkedni a hőmérséklet mindenki növekvő izgalmára, na most kérem szépen, a tegnapi nap viszont egy egész nap napsütéses 14-15 fokos nap volt, konkrétan tényleg reggel is, délben is, este is végig sütött a nap, nem néha előbújt a felhők közül, vagy két eső között, vagy csak az egyik napszakban. egész nap. ebből következőleg a teljes hollandság megbolydult előkerültek a lenyitott tetejű kabrió autók, az éttermek, kávézók kipakolták a teraszokat és dugig volt mindegyik a napon sütkérezőkkel, a biciklis forgalom is kétszeresére nőtt. ez az egész olyannyira megviselte a helyieket, hogy G írt a munkahelyéről tegnap, hogy egy srácon kívül csak a külföldiek vannak ma bent a munkában, az összes holland szabadnapot vett ki vagy ki tudja, de eltűntek. mindezt szaros 14 fokért, még a fűtést nem tekerem lejjebb ilyen hidegben. G is mesélte, hogy az irodában a mexikói kolléga nem mert megszólalni amikor az egyetlen holland nyáron-is-dolgozni-hajlandó munkatárs jó időnek titulálta az eseményeket és vihorászott, hogy a mexikóiak biztos egész évben sombréróban fekszenek a pálmafák alatt. majd G oldva a feszültséget megjegyezte, hogy hát igen mexikóban a tél leghidegebb napja ilyen és akkor is összegyűlnek a templomban imádkozni, hogy itt a végítélet... akkor már a mexikói srác is mert helyeselni. szegény biztos nem akarta összetörni a kis holland álmait.

és a bizonyíték a nappalink ablakából. mondjuk azért rémisztő, hogy még ennél súlyosabb országok is léteznek (lásd norvégia és fagyos társai).

a másik természetfeletti jelenséggel mai ügyintézős rövid túránk során találkozhattunk, az amstelveen-i önkormányzatra kellett elmenni, hogy az új albérletbe (ahova még nem cuccoltunk át, de ez hosszú történet) átjelentkezzen G, mert itt szigor van, ha nem vagy bejelentkezve egy lakásba, akkor nem dolgozhatsz itt, elvileg le is szokták ellenőrizni ezt random (személyesen/telefon). meg hogy nekem is szerezzünk papírt, amivel dolgozhatok, ahhoz meg nekem is be kell jelentkezni stb. az önkormányzat belülről modern és szép, ez rendben van, ízlés dolga, biztos gazdag kis előváros ez az amstelveen. azonban az ügyintézés során valóságos időutazásban lehetett részünk 1958-budapest-magyarország után hirtelen 2013-ba csöppentünk. persze hallomásból sejtem, hogy nagyjából párizsban is háborús időket idéző körülmények vannak. szóval itt kedvesek és segítőkészek voltak, alig kellett várni, nem voltunk közellenségként kezelve, még bevándorlóként sem. persze vissza kell menni, mert nem jó a bizonyíték arra, hogy bejelentkezhetünk oda, mert persze ehhez kell a tulaj beleegyezése stb bonyolult. de szép rendesen elmondta mit hozzunk még legközelebb (bár elvileg nem teljesen szabályos elemek is voltak a szerződésünkbe, hogy egy ember béreli papíron a tulajtól és a többiek kvázi tőle a szobákat, de csak osztozunk, csak így volt egyszerűbb, és erre is rugalmasak voltak, hogy jó, csak akkor kell az a szerződés is, ami a tulaj és a tőle bérlő között van) és azt mondta a csajszi megoldjuk, PEDIG a központi szgépben megállapította, hogy nagyjából 7 ember van bejelentve arra a címre (oké még az előző bérlők is oda vannak, mer még nem is költözött ki mindenki, nagyobb lakás, sok szoba, sokan laktak, bonyolult). nagyjából ezen a ponton tartóztattak volna le minket párizsban vagy budapesten, hogy illegális bevándorlóként kamu-bejelentkezéseket pénzért osztó szervezet illegális tevékenységeivel kerültünk kapcsolatba, és a bűnszervezet feljelentéséig és feltérképezéséig bűnrészesként álltunk volna vád alatt. de teljesen elképesztő volt az egész, még a csaj kért elnézést, hogy vissza kell még jönnünk egyszer és mennyire sajnálja. és egyszer nem akadt fenn semmin, max hátrament megbeszélni a főnökével/kollégáival. arról már nem is merek említést tenni, hogy beszélt angolul... igen, vannak helyek, ahol ez még nagy szám ilyen körökben. vszínű inkább az a meglepő, hogy ezen az egészen mi meglepődünk, meg azon hogy nem érezteti velünk azt egy dolgozó, hogy ő most nekem tesz szívességet azzal, hogy hajlandó elvégezni a munkáját... talán... ha nem túl bonyolult.

ez az amstelveen-i önkormányzat épülete kívülről, amit véletlen pont lefotóztam két napja, mikor a mellette levő tó partján piknikeztünk ünnepelve a javuló időjárást.

ennyi, már elkezdtem tanulni hollandul, gyorsan megy, olyan, mint a német.