Paris l'amour
nem sok érdekesség történt legutóbbi bejegyzésem óta amszterdamban, végeztem a portfoliómmal, keresgéltem munkákat a neten, 6 cégnek írtam is és elküldtem a cv-m, portfolióm. kb 5 napig nem volt rajtam smink és a körmöm közepén is valami ezer éves piros körömlakk folt díszelgett.
azonban pénteken este beleültünk a kocsiba és legurultunk páriiiisba anyukanézőbe. szóval még időben rendbe hoztam a körmöm és elővettem a szemhéjtusom, párisban wcre sem akárhogy megy az ember, hanem minimum csipkés bodyban.
mivel most így hirtelen nem sok képet csináltam, főleg mert otthagytam a fényképezőmet hollandiában ezért nem is lesz sok kép mostanról, ezért előveszem két régebbi képemet, amit itt készítettem és szerintem kifejezi párist. csakhogy ne legyen olyan uncsi szövegrengeteg.
ez a kilátás a boulvard houssmannról nyílik ha jól emlékszem, ez bizonyos pontról, nem tudok címet de mindig megtalálom. benézel egy keresztező utcába és voiláá, sácrécoeur a háttérben, előtte ez asszem a madlaine v valami másik templom a 99999999 millió közül ami párisban és környékén van.
ezt a képet meg azon a lépcsőn készítettem, ahol a ronin-t forgatták, lent volt egy kis kocsma a sarkon, ott kezdődik a film, nemrégóta van csak bezárva az a bár, leégett vagy valami. legalábbis ha jól emlékszem ez az a lépcső, vagy legalábbis a két utcával odébblevő biztos az, így a képen annyira nem látszik sok minden, hogy pontos legyen a beazonosítás.
egyébként az ilyen égéses, házkigyulladásos dolgok elég gyakoriak párizsban.
ezt a rue legendren fotóztam nyáron, kicsit leégett az egyik épület. egyébként elképesztő szerkezeti állapotban van néhány ház párizsban, fa alapok, omladozik, korhad, rohad. mamáék ahol laktak előzőleg ott elkezdtek valami felújítást, és megbontották a folyosón a falakat, akkor döntöttek úgy végleg, hogy most azonnal elköltöznek onnan, amikor meglátták mi van a takarás mögött. és minden nap várták a költözésig, hogy mikor ugrik le hozzájuk a fölöttük lakó egy kávéra a plafonon keresztül.
voltunk versaillesban, sose voltam még, pedig voltam franciaországban nem egyszer. így télen egész érdekes, az arany csillivilli meg a szomorkás barna fák. nyáron biztos gyönyörű. szép egyébként. egyszer ezt is meg kell nézni. de alapvetően nem elég interaktívak már a mai fejnek a múzeumok. folyton kérdések merültek fel bennem, amire nem volt ott a válasz. de hallottam, hogy az eiffel toronyra már van alkalmazás, ami közben mondja, hogy mit kell tudni, sőt a tetején ha körbenézel érzékeli merre nézel és írja, hogy mit látsz, melyik épület melyik. jójó tudom vannak ezek az audioguideok pusztán öt euróért, nade kérem. biztos nincs benne, mikor épp az érdekelne, hogyan fűtötték be a szobáikat meg ilyenek, vagy hogy azt is nézhették e az udvar kegyeltjei, mikor utódot nemzenek, nemcsak a reggeli kakilást. mindenesetre a tizennegyedik lajcsi pont úgy néz ki a képein, mint a három testőr című filmben. mádámbonánsziő.
aztán még ami: bagett, kuszkusz, zakataka, almatorta, bor, még egy kis bagett, créme fraiche (még szuperebb tejfölpotló) és miegyéb.
azonban pénteken este beleültünk a kocsiba és legurultunk páriiiisba anyukanézőbe. szóval még időben rendbe hoztam a körmöm és elővettem a szemhéjtusom, párisban wcre sem akárhogy megy az ember, hanem minimum csipkés bodyban.
mivel most így hirtelen nem sok képet csináltam, főleg mert otthagytam a fényképezőmet hollandiában ezért nem is lesz sok kép mostanról, ezért előveszem két régebbi képemet, amit itt készítettem és szerintem kifejezi párist. csakhogy ne legyen olyan uncsi szövegrengeteg.
ez a kilátás a boulvard houssmannról nyílik ha jól emlékszem, ez bizonyos pontról, nem tudok címet de mindig megtalálom. benézel egy keresztező utcába és voiláá, sácrécoeur a háttérben, előtte ez asszem a madlaine v valami másik templom a 99999999 millió közül ami párisban és környékén van.
ezt a képet meg azon a lépcsőn készítettem, ahol a ronin-t forgatták, lent volt egy kis kocsma a sarkon, ott kezdődik a film, nemrégóta van csak bezárva az a bár, leégett vagy valami. legalábbis ha jól emlékszem ez az a lépcső, vagy legalábbis a két utcával odébblevő biztos az, így a képen annyira nem látszik sok minden, hogy pontos legyen a beazonosítás.
egyébként az ilyen égéses, házkigyulladásos dolgok elég gyakoriak párizsban.
ezt a rue legendren fotóztam nyáron, kicsit leégett az egyik épület. egyébként elképesztő szerkezeti állapotban van néhány ház párizsban, fa alapok, omladozik, korhad, rohad. mamáék ahol laktak előzőleg ott elkezdtek valami felújítást, és megbontották a folyosón a falakat, akkor döntöttek úgy végleg, hogy most azonnal elköltöznek onnan, amikor meglátták mi van a takarás mögött. és minden nap várták a költözésig, hogy mikor ugrik le hozzájuk a fölöttük lakó egy kávéra a plafonon keresztül.
voltunk versaillesban, sose voltam még, pedig voltam franciaországban nem egyszer. így télen egész érdekes, az arany csillivilli meg a szomorkás barna fák. nyáron biztos gyönyörű. szép egyébként. egyszer ezt is meg kell nézni. de alapvetően nem elég interaktívak már a mai fejnek a múzeumok. folyton kérdések merültek fel bennem, amire nem volt ott a válasz. de hallottam, hogy az eiffel toronyra már van alkalmazás, ami közben mondja, hogy mit kell tudni, sőt a tetején ha körbenézel érzékeli merre nézel és írja, hogy mit látsz, melyik épület melyik. jójó tudom vannak ezek az audioguideok pusztán öt euróért, nade kérem. biztos nincs benne, mikor épp az érdekelne, hogyan fűtötték be a szobáikat meg ilyenek, vagy hogy azt is nézhették e az udvar kegyeltjei, mikor utódot nemzenek, nemcsak a reggeli kakilást. mindenesetre a tizennegyedik lajcsi pont úgy néz ki a képein, mint a három testőr című filmben. mádámbonánsziő.
aztán még ami: bagett, kuszkusz, zakataka, almatorta, bor, még egy kis bagett, créme fraiche (még szuperebb tejfölpotló) és miegyéb.
Juuuj azt a szép kilátást mi meg se néztük!:(
VálaszTörlés