chapter I. avagy az élet a csatornán innen

jó szokás szerint jómagam is blogolásba kezdek. ma érkeztem meg amszterdamba és itt leszek ki tudja meddig... 8 napja volt az államvizsgám. itt szeretnék msc-re menni. tehát, hogy ne kelljen az általános történéseket mindenkinek külön elmesélni, blogolok. meg a magyar fogalmazást sem ártana gyakorolnom, a sok külföldieskedés kinyírja az anyanyelvi képességeimet, ami még egyáltalán megmaradt. furcsa lehet, de nem fogok nagybetűket használni. hogy miért? mert így hipszterebb vagyok. meg mert jobban néz ki.

ezt a képet még régebben csináltam itt, benne van szerintem az amszterdami lelkivilág:

kezdjük ott, hogy tegnap este 9 óra magasságában már el is kezdtem összepakolni. éjfélre meg is volt minden. otthon persze, hogy sütött a nap távozásomkor, míg az utóbbi hetekben undorító idő és minusz fokok voltak. mindenképpen éreztetni kellett velem, hogy jövök a sötétség és eső országába. vmi minimális diszlekszia lerakódott rám az elmodernizálódásnak köszönhetően, úgyhogy senki ne lepődjön meg, ha k helyett g-t írok meg hasonlók. zöngés-zöngétlen párokat keverem sokszor.

megérkezéskor már éreztem, hogy az időjárás a hangulatomhoz igazodik: ingadozó és éppen borús. bevallom kicsit szomorú vagyok, jó életem van otthon és nagyon sokan fognak hiányozni.

ez a kép nyáron készült itt (nincs különbség, szóval a jelenlegi helyzet ábrázolására is kitűnően megfelel):

ja még a budapesti reptérről (liszt feri 2) mindenképpen le kell szögeznem, hogy az az ember aki tervezte a mosdókban az előteret, nem normális. megértem én, hogy helytakarékos megoldásnak tűnhet a falba süllyesztett szappannyomó, bár nem tudom, hogy milyen helynek szűkén vannak egy reptéri wc-ben az emberek, mindenesetre, az érzés, az valami szörnyű, hogy be kell nyújnod egy lyukba a falon és meghúzni egy kart, hogy kijöjjön a szappan!!! ennyi erővel valaki seggében is túrkálhatnék!!! ez már régóta bosszant és most hangot is adok neki. ugyanezen formában a falon a kéztörlő, meg a kuka. kriminális. de az a szűk szappanlyuk, az valami katasztrófa. a felhasználóban keltett érzés átgondolása is egy fontos szempont egy termék megtervezése során szerintem, sőt mintha tanultunk is volna valami ilyet. de láttam, hogy a mellettem kezet mosó japán kislányok is fintorogtak egyet. mindenesetre nagy bizalmat fektettem a reptér takarítószemélyzetének képességeibe, hogy benyúltam oda.

becsekkolásnál volt egy erősen sminkelt és kevés ízléssel megáldott román csaj (na vajon miért jött ide, kicsit se vagyok előítéletes), aki nyugodt lélekkel elkezdett hozzám románul beszélni és érthetetlen módon csodálkozott, hogy nem értem és legyintett, hogy biztos butuska vagyok. remélem, hogy nem gondolta szakmabeli vagyok. vagy ha igenis remélem, hogy minimum high class dolgozó lánynak nézett a longchamps táskámmal. a csaj még később bent is próbált velem beszélgetni meg lelkesen integetett a gépen is az üléséről, szerencsére transavian kapunk ülésszámot, nem akarta megérteni, hogy nem beszélünk egy nyelvet. transavia a legjobb fapados ever, olyan mint régen az easy jet meg ezek, amik mára már egy vidéki volánjárat szintjére süllyedtek.

amszterdami reptér: kb 1,5 km sétáltam a kiszállástól a csomagátvételig a reptér területén belül. a parkolóház is akkora, hogy szerintem elfér benne svájc összes lakójának autója. persze rögtön feltűnik, hogy senkinek nincsen 7 évnél régebbi autója és a mercedesek, volvok, bmwk, audik között elvétve akad volkswagen is. fogadok, hogy a vidéki halászfaluk horogkészítőjének is minimum vmi limuzinja van.

a lakás (a barátomnál fogok lakni, privacy mániás, úgyhogy nem lesz név, cím, utca, házszám, telefonszám, személyleírás megadva) nagyon cuki. 2 másik sráccal lakik, ott döntöttem el, hogy szimpatizálni fogok mégiscsak a helyzettel - a kezdeti érzések ellenére, miszerint nem akarok idegenekkel lakni már öreg és kényes vagyok hozzá - amikor a WC-t megláttam. egészen hasonló, mint nálam: körbe vicces képek a falon, és ha leülsz, akkor szemben valami üzenőfal szerűség, sok-sok többféle színű kréta és egy nagy fekete krétatábla lóg az ajtón. annyi a különbség, hogy nálam egy papír van meg toll és ha betelik cserélem. apukám tegnap elment nálam wc-re és egyszercsak azt hallom, hogy hangosan sikítva röhög valamin, nem is értettem először, hogy hol van meg mi történik, de aztán kiderült, hogy az üzenőfalat olvassa. hát igen... (köszönjük Kisanna az ötletet:))

mára ennyi